Június első vasárnapján szép hagyomány szerint köszöntjük a pedagógusokat – legyenek ők óvónők, tanítók vagy tanárok –, mindazokat, akik nap mint nap a gyermekek fejlődéséért, jövőjéért dolgoznak. Ők a nemzet csendes, de nélkülözhetetlen építői, lámpások, akik utat mutatnak, gyémántcsiszolók, akik a tehetséget formálják, és napszámosok, akik fáradhatatlan munkával végzik hivatásukat – sokszor erejükön felül is. A pedagógus egyszerre tanító, nevelő, értékközvetítő és példakép. Napról napra féltő szóval és ha kell, segítő szigorral ad biztos tudást, emberi tartást és kapaszkodót a tanítványok kezébe. Olyan munkát végez, amelyben a valódi eredmények, a legmélyebb visszajelzések gyakran csak évek, évtizedek múltán érkeznek – egy-egy tanítvány visszatekintő szavában, pályájában, jellemében.
Ez a hivatás sokszor kihívásokkal teli: benne van a kudarc, a kimerültség, az elbizonytalanodás is. De ott van benne a siker, a hála, a csillogó tekintet, a megértés pillanata – azok az apró csodák, amelyek erőt adnak a folytatáshoz. Bátran mondhatjuk: egy iskola valódi alapját nem pusztán a falak adják, hanem azok az emberek, akik benne tanítanak. Az ő szellemiségük, példájuk, tudásuk és emberségük az, ami maradandó értékként öröklődik tovább.
Az Ihász Gábor Általános Iskola minden jelenlegi és egykori pedagógusát nagy szeretettel és mély tisztelettel köszöntjük ebből az alkalomból! Kívánunk sok erőt, jó egészséget, szakmai sikerekben gazdag mindennapokat, és sok boldog, felemelő pillanatot hivatásuk gyakorlása közben!
Egyúttal főhajtással emlékezünk azokra is, akik már nem lehetnek velünk, de példájuk, munkájuk örökké velünk él.